|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
ifjú vagyok, s fülemülét látok a szemközti ágakon.
A fák felöltötték aranykoronájukat, s minden oly harsány,
de mi lehet ez az érzés, csak nem a szomorú magány?
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
telnek az évek, és a felkel? Napot látom emelkedni a horizonton.
Minden csupa der?, vidámság, s kacagás,
s kezdem érezni, hogy ez az érzés nem más, mint a magány.
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
deresedik már a hajam, s lehulló levelek ágait látom a szemközti balkonon.
Szomorú, s bús a táj, s minden levél oly parány,
s egyre biztosabban érzem, hogy nem más ez, mint a magány.
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
vénül? fejjel hallgatom a jégcseppek énekét a házakon.
Az egész földet jégtakaró borítja, s megvan a talány,
mert mi öreg szívemet uralja, nem más, mint a magány. |
|
|
- szeptember 03 2007 10:39:00
A magány valóban hozhat furcsa képzeteket és, amikor éled kinn a természet még szembeötl?bb az egyedüllét gondolata és érzése. |
- szeptember 04 2007 19:50:09
Pontosan denas! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
