Ülök a viharban, és nézem a fákat.
Dübörög az ég, hullanak az ágak.
Széllel táncol virág, fű, fa és levél,
ereszről csorgó víz, csobogó kis ér.
Száraz a terasz, rajta asztal, székek.
Üvegtetőn folyó zuhogó vízének.
Messze a hegyek ködben lapulnak,
toporog a csend, zajok sorakoznak.
Leng a csüngő eper, széllel fordul ő is,
nyulacskám feltrappol, vidáman lépcsőzik.
Ketten figyeljük már itt az elemeket,
s megkoronázzuk most, a természetet.
