A csicsergő madarak hangját már nem hallom,
Nem zümmög még a légy sem a falon.
Csend van. Bágyasztó, nyugodt csend,
Mi a zajos világba egy kis nyugalmat csent.
Igen, csönd… de nem, ez másmilyen,
Kínos, szorongató, szinte gyászos csend.
De miért más? Hiszen mindkettő ugyanaz,
Nincs különbség, hiszen minden csak hallgatag.
Fűszál sem rezzen, szem sem rebben,
Én is csak megállok csendben,
Lágy szél suhan át a néma réten,
De nem felel, nem segít, hogy a választ megleljem.
gufi - szeptember 22 2009 19:08:30
Kedves Sophie!
Ez a csend nem az a csend. Ez szívszorító és bénító.
Ebből ki kell törni. Tudoma választ: könnyü ezt mondani.
Hiába csicseregnek a madarak, nagyon szomorú a versed.
üdv:gufi
Dream Girl - szeptember 22 2009 20:04:09
A csönd. Sajna mindig ott lesz és akkor hirtelen minden más lesz.Nagyon szépenleirtad:
winston - szeptember 23 2009 18:25:21
nagyon szép volt, szinte éreztem...
