Vérzik jeges szívem, már nem is dobog,
Egy angyal áll mellettem, kezében fekete zászló lobog.
Kegyetlenül szaggatja a szél, mint lelkemet az életem,
Sajnos a múltból már senki nem áll mellettem.
Az angyal vért könnyezik, sirat míg élek,
Sötétség telepedik ránk, már nem félek.
Szembe jön velem a Halál, a pengéjét élezi,
Elmúlásom pillanatát várja, nagyon fogja élvezni.
Nem akarom a sorsom, inkább elfutok előle,
Az angyal elejtette a zászlót, s fekete rózsa lett belőle.
Az egy biztos, (és egyben igazságos is), hogy aki megszületett, az egyszer meg is fog halni. A halál elől senki nem menekülhet.
Ha ebbe belenyugszik az ember, akkor nem is gondol folyton a meghalásra, az elmúlásra.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
heaven - szeptember 27 2009 11:20:03
Érdekes, misztikummal teli vers. Jó lett.
