Köd puhítja arcom a hajnali homályban,
Szikrát szór a léptem az aszfalt porába.
Szimfóniát súgnak a madarak fülembe,
Táncra hív a szél kecsesen ölelve.
Rám kacsint a napfény a felh?k börtönéb?l,
El?hív egy álmot lelkem rejtekéb?l.
Hallhatatlan szóval szívem hangja csendül,
Rám mosolyog Isten a világon keresztül.
Átéltem a csodát, mi itt lakozik bennem,
Megtaláltam végre, mit régóta kerestem.
Továbbviszem álmom megtisztult hitemmel,
