Azt hiszi, ha alszik azzal jobb lesz minden,
De hazugságba ringatja magát,
Álmában is kísértik, nemcsak ébren,
Nem ő diktálja az új szabályt.
A remény még halványan él a szavaiban,
De talán ha elhagyná e világot,
Tisztán látszódnának tettei a múltban,
És nem kapna több szenvedést, szomorúságot.
Nem volt egyedül esélye az élettel szemben,
Csak „ők” segíthettek ha tudtak,
Gyakran úszott a Rémület tengerében,
És megnyugtatni nem is akarták, inkább vártak.
Félelmet hordoznak lépteikben,
S nehéz megértetniük hogy nem rosszak,
Ijedtséget látnak az emberek szemében,
Ha okot adnak rá, csak akkor bántanak.
Tükörben pillanthatod meg igazi arcukat,
Mely talán még szörnyű is lehet,
De ha meghallod a hangjukat,
Te is felfedezheted bennük a szépet…
Tetszett a versed és elgondolkodtatott!Üdv:Eve
