|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A FORRADALOM BUKÁSA
1956. november
Kilencszázötvenhat, november negyedike,
Hajnal négy óra elmúlt,… már tizenöt perce.
Egy nemzet jajkiáltása rázza meg a mennyet,
Poklok poklából indul a szovjet hadigépezet.
Páncélosok, ágyúk morajára ébred az ország,
Az egész magyar földet egyszerre támadják.
Segélykiáltásunkra sajnos senki nem felel,
Európa szívében egy nemzet vérben hever.
Nem segít az ENSZ, frázis a szabad Európa,
Nincs erő, ki az agresszorral szembeszállna.
Támadnak T-55-ös páncélos harckocsikkal,
Válaszolunk karabéllyal,… molotov koktéllal.
Egy órával ezután, Kádár beszéde elhangzik,
A szovjet beavatkozás miért szükségeltetik.
Szerinte Imperialisták vették át a hatalmat,
Melyek ős ellenségei a szocialista hazának.
Az ungvári rádió egyenesben közli felhívását,
A Munkás-Paraszt kormányt megalakulását.
Negyed óra elmúltával a Kossuth rádióban,
Hangzik a magyar néphez, Nagy Imre szózata.
Maléter Pál és küldöttségünk fogságba estek,
Aljas módon lefogták őket, a szovjet KGB-sek.
A hadseregben nincs ember, ki dönt érdemben,
Harc nélkül várnak katonáink a körletekben.
Tábornokaink tiltják a magyar hadseregnek,
A szovjet erőkkel tűzharcot nem kezdhetnek.
Bibó István államminiszter a helyén egyetlen,
Kiáltványban ő fordul a magyar nemzethez.
Felhívja a világ figyelmét a forradalmunkra,
Elkeseredett népünket ne hagyják magára.
Még mindig bízunk az ENSZ emberségében,
A hangoztatott külföldi, katonai segítségben.
Nagy Imre elfogadja a Jugoszláv ajánlatot,
Családjával politikai menedékjogot kapott.
Negyvenkét emberrel a követségre menekül,
Mindszenti, az USA nagykövetségére kerül.
Szegény kis nemzet már tudja, nem nyerhet,
Kitart a végsőkig, még bármi megtörténhet.
Felfigyelnek talán végre a világ több pontján,
Elítélik az agresszort, ki másképp dönt azután.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete tétlen,
Itt ömlik a sok drága vér Európa szívében.
Magunkra maradtunk, anyaföldbe tiporva,
A Szovjet hatalom kényének kiszolgáltatva.
Hetedikén orosz páncélosok kíséretében,
Kádár az új diktátor a főváros térségében.
A Forradalmi Munkás-Paraszt kormány hatalmát,
Szovjet KGB-s tisztek és harckocsik biztosítják.
Ennek ellenére még folynak tovább a harcok,
Sok helyütt tartják magukat a vidéki városok.
Soroksáron civilek, nemzetőrök és katonák,
Felveszik a harcot, de sokáig már nem bírják.
Corvin-közben Pongrácz Gergely lelkesíti fiait,
Két órája lövik őket, a támadást visszaverik.
Lángokban áll a mozi, de a harc folytatódik,
Másnapra ellenállásuk végképp felmorzsolódik.
Kőbányai egységek az Éles saroknál harcolnak,
November nyolcadikára teljesen kifulladnak.
A Dob utcai bázison Steiner Lajos a parancsnok,
Az egyesült felkelőkkel kilencedikéig kitartott.
November tizedikén a Boráros tér is feladta,
Már csak Csepel és Újpest, ki harcát folytatja.
Csepelen lángokban áll az olajfinomító telep,
Dermesztő hangot okád, egy légvédelmi löveg.
Vadászgép hasítja alacsonyan a levegőeget,
Szárnytövéhez kap egy töltet ágyúlövedéket.
Szürke gomolygó füst száll fel a fellegekbe,
Robbanva csapódik földbe a repülőgép teste.
Sorozatvető szerkezet fülsiketítő vijjogása,
Tűz alá véve a szovjet tököli felszálló pálya.
Éktelen robbanás rázza meg a környéket,
Egy lőszerraktár a levegőbe emelkedett.
Házfalak remegnek, repednek, ablakaik kitörve,
Pokoli hangba olvad az üvegek csörömpölése.
A hatalmas túlerő végül győz kilencedikére,
Hiába az ellenállás, az ifjú forradalmárok vére.
Dunapentelén szervezetten vették fel a harcot,
Felfegyverezték, ki jelentkezett, a lakosságot.
Rádiójuk is megszólalt… Rákóczi adó néven,
Magyarul és németül beszél segítségkérően.
Röplapokon oroszul győzködték az ellent,
A szabadságharc igazát hirdették fennen.
Hiába vette fel hajdan a város Sztálin nevét,
Repülők bombázták, vadászgépekkel lőtték.
Szovjet nehéztüzérségi előkészítés órákon át,
Végül a város kénytelen volt beadni derekát.
Az agresszor itt is demonstrálta nagyságát,
Szétzúzta a várost,… a hős védők sokaságát.
Nagyvárosokból a felkelő fegyveres fiatalok,
A környező erdőkből folytattak gerillaharcot.
Pécsett megszállták az összes mecseki utat,
Így okozva a szovjeteknek hatalmas gondokat.
Pécs orosz parancsnoka így vesztette életét,
Ezért ezt a csoportot tüzérséggel lövették.
Nagy vérveszteség után feladták a küzdelmet,
Az életben maradtak Jugoszláviába szöktek.
Veszprém várában hatalmas küzdelem zajlott,
Elsáncolták magukat a forradalmi csoportok.
A technika, a túlerő itt is diadalmaskodott,
Másnap még a városban voltak elszórt harcok.
Kilencszázötvenhat, november tizenegyedike,
Rátelepszik országunkra a rettegés csendje.
Néma lövegek, nem csikorognak a lánctalpak,
Forradalmunk vérbe fojtva, de büszkék a holtak.
Dicsőségben alussza álmát, háromezer hősünk,
Majd húszezerre tehető az összes sebesültünk.
Kétszázezren menekültek hontalanná válva,
Nem kérnek abból, mit ígér Kádár diktatúrája.
Ezzel még az egésznek sajnos nincsen vége itt,
KGB-s módszerrel hajszolják a felkelés vezéreit.
Nagy Imrét tőrbe csalják, hisz a szabad eltávozásban,
Családjával együtt elfogják, fogva tartják Romániában.
A letartóztatások után megtorlások következnek,
Kihallgatások sokasága, embertelen körülmények.
Börtön,… kínzás,… ítélet, majd jön az akasztófa,
Tizenháromezer ember ítélet nélkül internálva.
Kettőszázhuszonkilenc főt kivégeztetnek,
Mind a kemény diktatúra áldozatai lettek.
Nagy Imrét, Maléter Pált tárgyalásuk után,
Hazaárulásért kivégezték a börtön udvarán.
Véget nem érően sorolhatnám a neveket,
Akiket a Kádári diktatúra kivégeztetett.
Ha kiskorú volt megvárták, míg eléri az évét,
A tizennyolcadik születésnapján elvették életét.
Az országban emlékművek őrzik dicsőségüket,
A hálás nemzet nem felejti soha hősteteiket.
Eztán családok milliói évekig azért küzdöttek,
Utódjaiknak teremtsenek egy boldogabb életet.
Nem haragudhatunk azokra a fiatalemberekre,
Kiket az ÁVÓ- hoz soroztak katonának pechükre.
És a szovjet kiskatonák kik a Dunát meglátták,
Hitték, meg kell védeniük a Szuezi- csatornát.
Mindkét nép gyermekei parancsra cselekedtek,
Egy azon piszkos politika, gyilkos eszközei lettek.
Nem feltétlen az ő bűnük mi akkor megtörtént,
Leszögezhetjük a hatalom emberei felelősségét.
Nagy Imre igazságát, felszínre hozta a változás szele,
Ünnepélyes újra temetés, országos gyász közepette.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc, június tizenhatodikán,
Az Új Köztemető díszes háromszázegyes parcelláján.
Végül döntött a sors, Kádárt aznap érte halála,
Mikor a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa,
A hajdan hozott ítéleteket megsemmisítette,
Mindegyiküket a hamis vádak alól felmentette,
A Nagy Imre perben vádoltakat a hazaárulás vádja alól,
Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklós (újságírót),
Losonczy Gézát, Vásárhelyi Miklóst és Szilágyi Józsefet,
Ezután további ítéletek is megsemmisítésre kerültek.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc év július hatodikán,
Győzött végre az igazság, oly sok keserves év után.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc, október huszonharmadikán.
Kikiáltották, attól fogva államformánk: Magyar Köztársaság.
Budapest, 2009. szeptember 21. Albert Ferenc |
|
|
- szeptember 24 2009 07:04:18
Történelem órád ismét elkápráztatott.
Gratulálok.
Szeretettel Joli |
- szeptember 24 2009 12:45:15
Keves Gufi!
Minden igaz az amit írtál. Az igazság győzött, de a lelkekben még él a múltnak szelleme. Ha ez a szellem nem él majd tovább a hazugok lelkében akkor mondhatjuk innen kezdődik a rendszer váltás. Addig csak váltogatás van és a hazugság szelleme. Ha majd minden ember szívében él a remény akkor mondhatjuk szabadok vagyunk és van jövőnk. Addig, addig...  
Üdvözlettel: Zeta |
- szeptember 24 2009 13:27:12
Kedves Gufi!
Sírni volna most kedvem, pedig ezt a sok borzalmat olyan gyönyörűen foglaltad rímbe (sokan vannak a főszereplők közül olyanok, akik nem érdemlik meg, hogy megemlíttessenek, sőt versbe foglalják neveiket!).
Én 1956-ban 3 éves voltam, mit sem tudtam ezekről a dolgokról.
De azt hallottam, hogy elég ínséges idők jártak mifelénk is a történtek előtt. Aztán, még három év és iskolába mentem. Akkor még mindig nem volt téma és tananyag, amiket itt felsoroltál.
Ugye, írtam már, hogy minden elismerésem... a Tiéd!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 24 2009 14:56:07
Kedves Gufi!
A rendszerváltás utáni esményekhez talán a következő versem hozzá tartozik. Bocs, hogy ilyen rövidre sikerült. Üdv.: Zeta
HITETLENBŐL HÍVŐ LENNI
Vágyainknak szárnyat adva
Szárnyalok én a magasba,
Onnan fentről mindent látok
Talán az egész világot
A magasból le a mélybe
Letekintek én a népre,
Onnan látom az emberek
A világban hogyan élnek.
Gyárba mennek, ki a rétre
Onnan néznek fel az égre,
Látom őket mosolyogni
Másokat meg álmodozni.
Szeretnének ők jó élni
Senkitől soha nem félni.
Lent a mélyben mégis vannak
Azok, akik úgy dolgoznak.
Kevés pénzért, ám jó sokat
Azért sajnálom azokat.
Dolgozhatnak ám, de minek
Pénzükért kapnak tán vizet.
Olyanok, mint a rabszolgák
Ezért kapnak alamizsnát.
Szegény ország, szegény ember
Nem törődnek ők semmivel
Szegény embert a zsebével
Rángatni lehet semmivel.
Egy garasért bármit megtesz
Ezért könnyen mindent megesz.
Nem szó szerint kell érteni
Azt igen szoktak éhezni.
Látom rajtuk a szegénység
Nincs egyebük csak szerénység.
Vágyuk vajon mi lehetne
Nincsen az, ki megkérdezze.
Sokan közel állnak ahhoz
Nem tudják a jövő, mit hoz.
Dolgozhatnak e nyugodtan
Gyárban, hivatalban, ottan,
Ottan ahol épp most vannak
Munkát vajon meddig kapnak?
Milyen jó fent a magasban
Olyan, mint az álmaimban.
Szárnyalhatok minden felé
Jobbra, balra és felfelé.
Lent a mélyben nincsen már jobb,
Mindent elűz ottan a gond.
Gond nélkül kellene élni,
Senkitől semmit se kérni.
Balsorsunk a balra menés,
Jobbra menni az is kevés.
Egy utunk van, ami lehet
Amit mindenki megtehet.
Előre kell menni mindég
Akkor is, ha dörög az ég.
Lent a mélyben mindenkinek
Hitet adni ne csak vizet.
De csak annak szabad hinni
Aki velünk szokott inni.
Azok, akik a bort isszák
Vízben csak lábukat mossák.
Azért mondom mind ezt mostan
Itt vagyok fent a magasban.
Szárnyalok a kék ég felett,
Bennem ez mind csak képzelet.
Ha leszállok én a lóról
Lemondhatok minden jóról,
De álmodni azt még tudok
Azt nem tudom hová jutok.
Talán lent a földön leszek
Egy futrinka, s futva megyek.
Nem akarok én elfutni
Oda szeretnék én jutni,
Oda hová megértenek
Nem kell az, hogy szeressenek.
Legjobb az lenne, ha tudnák
Felfognák jövőjük sorsát.
Azt tennék, amit kellene
Tennének valamit ellene.
Én addig csak szárnyalgatok
Tippet, azt bíz, nem adhatok.
Hitetlenből hívő lenni
Sokat kell azért megtenni.
Hitet adni, jaj, de nehéz
Elveszíteni elég, ha néz.
Ha úgy néz rám, hogy nem érti
Tőlem ő már meg se kérdi,
Mit akarok jót-e, rosszat?
Nem kell akkor már egy mondat.
Hívő legyen minden ember
Ne vak legyen, csak szeressen.
Higgyen mindenki magába,
A jövőbe, a világba. |
- szeptember 24 2009 17:06:28
Ahogy közeledsz napjainkhoz
Írásod már vitatható.
Mi az igazság kérdem én?
Ifjú titán voltam akkor,
Gyalog, Szegedtől Debrecenig mentünk
November elején értünk a Berettyóhoz
Az országúton dübörögtek a tankok.
Halálfélelemmel lapultunk az árokban.
Egyébként Gratulálok.
Üdv. Yankó |
- szeptember 24 2009 20:00:45
olyan jól indítottad...és végig is vezetted |
- szeptember 25 2009 06:34:01
Szeretettel értékeltem ismét tanító kis versed Kedves Ferenc!
Gabi |
- szeptember 25 2009 06:34:36
Szeretettel értékeltem ismét tanító kis versed Kedves Ferenc!
Gabi |
- szeptember 28 2009 19:29:59
Heló öreg harcos
Úgy gondolom ez az írásod renkívül nagy történelmi tudásról tesz tanubizonyságot. Remélem eljut a mai fiatal nemzedékhez is. Én is tanultam belőle, versed üzenet értéke egyértelmű és vitathatatlan. Úgy mint történelmi tények terén, és ideológiai szempontból is. A kor polotikai szelleme, és politikájának gyakorlása egy kicsit szűkre van szabva nálad, de aki figyelemmel olvassa az megtalálja benne a valóságot. Csak abban nem vagyok biztos, hogy a mai fiatalok érettek erre. Az áldozatok számszerűsége és pontossága megdöbbentett. Azt hiszem, rosszúl tudtam a dolgokat. A múlt örökségének szelleméért és annak megvalósításáért mi is felelősek vagyunk. Kötelességünk átadni a mai felnövekvő nemzedéknek. És itt a gyerekekre gondolok első sorban. Azt hiszem, te ennek érdekében megtetted a magadét. Ez a munka tiszteletre méltó, és kiváló.
Kívánok neked jó munkát, egészséget és örömet az alkotásban. A sorrend nem véletlen.
Bráti szeretettel ölellek: Csaba |
- szeptember 29 2009 19:59:31
Most jutotottam először szóhoz Internet hiányában(t-online megszünt a Digi még csúszik). Amit írtál átéltem én is. Nagyon szépen összefoglaltad az eseményeket. Jónak találom azt is, hogy az utolsó versszakkal happyend-ként a Magyar Köztársaság kikiáltásáról írtál. Vagyis elérte célját a forradalom. Gratulálok: jomolnar |
- október 25 2009 21:07:33
Kedves Feri öcsikém nagyon szép és jo minden versed csak igy továb puszi A.J |
- november 01 2009 12:55:12
Köszönöm mindenkinek ki kitartott végig.
Köszönöm a kritikát és hogy dícsértétek is.
köszönöm a sok-sok hozzászólást, mit írtatok,
a törtélemi verseimhez az erőt ti adtátok.
Üdv mindenkinek szeretettel: gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
