Egy sóhaj tör ki bel?lem,
szinte tépi szívem...
Ez a nap is fáj, mert érzem a hiányt,
mit akkor ütöttél belém, mikor utolsó pillantásod küldted felém.
Azóta csak rád várok!
Sóhajom úgy kiáltanám feléd,
hogy meghald s beléd álljon, minden szava.
Érezd: ha velem vagy, meghalsz ma!
Ölelj!
Remegj!
S ha csókolsz: szenvedj!
Érezd a vágyat, mit testem küld utánad.
Mit csak neked tartogatok...
mit másnak soha nem adhatok.
S ha messze vagyok?
Akkor is elérsz
Vágyad, izzó tüzed ne lankadjon!
Minden nappal csak jobban lobogjon...
S ha újra átölelsz,
ne bírd tovább!
Tépd le minden ruhád, s addig ölelj,
míg nem kérem zokogva, hagyj el!
Menj máshova.
Sóhajom utolér.
S tudom, úgy kell neked, mint egy falat kenyér...
Táplállak! Légy az enyém!
