Látom orcádon
szemeid vizében
a nevető csillogást
amikor ajkamról
a hang füleden át
lelkedet cirógatja
s érzem ahogy
mohó csókunkba
feledkező ölelésben
kezünk fiatalságát
keresi vénülő testünkön
és a vágy kimerül benne.
reitinger jolan - szeptember 26 2009 16:05:05
Csak így, egy mondatban.
Remek, kifejező.
Szeretettel Joli
Nagyerdessy - szeptember 27 2009 12:17:01
Köszi Joli!
Szerinted az olvasottság hiányában függesszem fel itt a megjelenésemet?
Torma Zsuzsanna - szeptember 28 2009 14:32:43
Kedves Mihály!
Látom, milyen kérdést intéztél Jolihoz.
Ha engem kérdeztél volna, én azt mondatm volna, hogy egyáltalán ne törődj azzal, hogy kevés az olvasód. Lehet, hogy kevesebben olvassák verseidet, mert nehezebben értik meg a mondanivalódat, vagy nem tudják felfogni (Hozzád fel is kell nőni!), még én sem nőttem fel eléggé.
Ez a mostani versed is rövidsége ellenére igen "beszédes", és ezt most meg is értettem, mert amit kifejezel benne, azt magamon (magunkon) is tapasztalom.
Én azért nem tudom naprakészen mindenkinek az alkotását elolvasni és hozzá is szólni, mert két honlapon is tag vagyok, és csak a munkahelyemen tudok hozzájutni az internethez.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - szeptember 28 2009 18:31:51
Szerintem sajátos nyelvezeted teszi. Sajnálom ha a többiek nem értik vagy nincs hozzáfűzni valójuk, véleményük, pedig egyéniek verseid.
