Elnyelt minket a sötétség,
Messze van már a kékség,
De még látjuk a szép álmot,
Habár nem irányítjuk a világot.
Nincs összetartás, nincs egység,
Sok egyedüli ember és vélemény,
Halványan még csillog a remény,
Csak nincs gondolkodó a csapat élén.
Mindenki elhatárolódik a rossztól,
Csak Isten mentsen meg a gonosztól,
Át kéne értékelni a beléd táplált dolgokat,
Hogy megfelelően lásd a gondokat.
Az elméd, a kulcs a világhoz,
Vezet ki út a hibádból,
Saját magadnak kell küzdened,
Hogy lásd mi is az üzenet,
Miért is élünk most,
Mielőtt az élet innen kimos.
