|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szírtek végtelen álmain
Fehér sziklák ébredő szírtjein,
Hol a magány csókol csendesen,
Ott szállok partra én, elhúzodva
A világtól, s mindentől kedvesen!
Nézem a homokba vésett jeleket,
Nézem az életem lecsorduló perceit,
Melyeket a végtelenségben élő dűne,
Mohóságában, egyre jobban elnyeli.
Keresem, igen keresem az Életem,
Életem elguruló, értékes gyöngyeit,
S az álmaimmal kacérkodva játszó,
Angyalarcú, szívbe írt igaz hölgyeit!
Tengernyi magány roskad rám,
Nézem a lágyan tündöklő felleget,
S magam lelkében megénekelve siratom,
Százszor is, mi bennem egykor elveszett!
Fehér szírteken újra némán álldogálok,
Már nem nyomasztanak a rút tegnapok,
Most csak állok az áldottsági fényemben,
S a nap sugarával, a hajnalok ékébe olvadok! |
|
|
- szeptember 30 2009 10:50:11
Szinte ott érzi az ember magát a szirteken. Megfogott. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
