Álmodni kéne, de nem tudok
kerülnek az árnyas éj képei
a tudat élénken mozog, zöld szemed mosolyog
ajkad mozdul, zuhatagként hullanak rám a hazugságok
megpercen a mestergerenda, a csend rianása hasít árkot a levegőbe
beleesek, így jutok el saját temetőmbe
kajánul nevetsz a pőre sírba, s elszaladsz, de lelkednek piciny darabja velem marad
hiányozni fog, vissza nem kapod
winston - szeptember 28 2009 20:55:19
jó lett, tetszett..
bZsanna - szeptember 29 2009 14:54:51
"Kedves Nemeti6!
A csend rianása hasít árkot a levegőbe" - ez fantasztikus kép. S az egész versedben van valami, ami megragad engem s nem találok rá szót..talán az, hogy nagyon megkapó...Sz, bzs
heaven - szeptember 30 2009 11:10:28
Kedves Csaba!
Együtt érzek veled. Bízzunk a jóban!
