Várok...
egy szóra
hogy lerakjam fázós bánatkabátom
egy jelre
hol valóság vagy, nem ködbe tünt álom
...egy hozzám tévedt gondolatra
amiben mégis fontos vagyok
s hiszed, kit megszelídítettél
vadonban elveszni mégsem hagyod...
Lyza - október 01 2009 05:56:09
Kedves mse!
Valóban akit megszelídítenek, azt nem hagyják elveszni, csak faképnél hagyják......tetszik rövid ám sokat m**** versed...Puszillak!..:Lyza
Sancho - október 01 2009 07:39:25
mse kedves!
Jól felépítetted gondolataidat, s abból szitán szűrve ez maradt meg, röviden, tömören. A remény hal meg legutoljára!
Grt. Sancho
gondola - október 01 2009 19:05:54
Szia Mse!
"fázós bánatkabátom" - remek! Az élet viszont igen-igen kacskaringós.