Eszem kiált: Megállj!
De szívem súgja: Tovább!
Nem tudom, mit tegyek, s ebbe a szívem is elreped,
Lelkem elszelel, miközben testem a mélység is nyeli el!
Rég használt közhely: a szerelem verem,
S mégis e veremben örvénylik testem.
Rég tudtam már ez lesz végzetem,
S hogy j? a pillanat, mikor elvesztem eszem.
Álmaimban átkarolsz, s csókod szívemig hatol.
Imádom jégkék szemed, mely teljesen elveszejt,
S a dalt, mit szíved ad nekem, mit lelked rejt.
Mellyel magadat nekem adod.
Nélküled én a semmibe vesznék,
S nem lenne másom, csak a tétlen lét.
Nem tudom, hogy vár-e a közös rév,
S hogy magába fogad-e minket az ég.
De szívem örökkön érted ég,
Még akkor is, ha meghalnék.
