Ájtatos volt a mai nap, különösen kegyes
Megláttalak téged, s szívem repes.
Tiszta arcodon a szellő végigszaladt
S szemedben valóságom csillant.
Halk szellősuhogás, őszi szél kering körbe
S a csalfa napfény csalt megint tőrbe.
Vagy tán rosszul láttam, s mosolyoddal ajándékozol
Mert tudod, megszerettelek első látásra, s már hiányzol.
Nem értem magam, akár téged
Mert rögtön megláttam benned minden szépet.
Hittem hogy jó vagy, nem is csalódtam,
Csak elmém egy részén elvakultam.
Nem ismerlek, idegen vagy számomra
S elkerüllek, ne legyek károdra.
S várom a holnap megváltósugarát,
Ki elfelejteti velem mosolyod báját.
Lyza - október 03 2009 09:10:41
Kedves Szabi!...
Van ez így!...Meglátni valakit, az áram belénk szalad és olyan, mintha mindig ismertük volna!...Szép a versed!...Gratulálok, azért nem kell elfelejtened...Ilyen könnyen feladod?.D...Lyza
.jpg)
