Hadd lázongjon, hadd kavarja
Sarát az esztelen világ,
Senki ebben nem zavarja,
Nem hallja ajkam válaszát.
Magányosan, magamnak éltem,
Dalom a végtelenbe szállt,
Mint csónak a tó vizén az éjben,
Lelkem sivár volt, pusztaság.
De mondd, mi gondom a világgal,
Mikor te vagy mellettem itt
És bűvös ujjad forró lángja,
Átjárja ujjam ízeit.
