Elfogy a természet,
Elcsúful a kertészet,
Mert minden művé válik,
A kezed között szétmállik,
Mert nem a természet szülte,
Hanem valami gép,
Ezt nem az Isten küldte,
Így torzul el a kép.
Megsemmisül ami volt,
Emlékként egy halvány folt,
És eltűnik minden a betonban,
Mikor a szív utoljára dobban.
