Az Ősz egy gyöngédség, mely vonz és múló,
A vizeknek forrásán túl, hol a lelked még üres,
Ostorozott a szelektől, melyek versenyeznek a láthatár alatt.
Felkiált az Ősz, szűzi hangja zeng dallamokat ...
Diadalmas, szerény.
Érzékeny, szégyenlős
Virág, mely kinyílik új áldásra várva,
Világosság szűrött fénye alatt evez a halál felé,
Áthágva mindent, hidegét lelkünkbe vágja ...
Az Ősz jön hazafelé.
