Kopp.
És egy esőcsepp homlokomra hull.
Párás a reggel,
a világ fakult,
a fájdalom bennem
úgy kerget a múlt.
Árnyéka űz
és léptem lassún
kopog a nedves betonon,
de szívembe nyilall, hogy ébredj,
hisz melletted a jövő,
kezedben egy kis kéz
és így szól
- Anyu...
Elismerésem! 
