|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szeptember végén
Oly csendes a táj. Hamvába rejti fényét a szilva,
virít a körte, pirul az alma, s fájától messze’
gurul a dió. A szőlő áldott, dúsan telt fürtje
erjeszti őszbe a hangulatot.
Tűnik a nyár. Még bőven szórja melegét a Nap, de
már ködpalástba burkolózik a reszkető reggel.
Rozsdás falevél-raj pilleszárnyon lebegve hull le
a földre, s puhán, mint rőt takaró borul a bomló,
barna avarra. Tompul a sajgó, bús vágyakozás.
Békévé lanyhul a hő szerelem. A Nap testvéri
csókot küld kopott Föld-hitvesének, ráncos arcára
csalva mosolyt, míg öreges szemmel duzzadó felhők
bájoló táncát figyeli mélán.
A szél gyeplője kicsúszik lassan kezéből, s vágya
nyomát kutatva, vélt szégyenében vörösre pirul.
Térdet hajtva, majd nyűtt koronáját földre lerakva,
küldi halovány, fáradt sugarát szerte a tájba.
A hű természet megérti e jelt, és hozzá hajol.
Az elmúlás halk, bágyadt harangja kondul. Lágy fényét
veri az eső, dér sző rá fátylat, puha szemfedőt.
Távol dereng a téli álom, hol csillám zúzmara
csipkézi óvón a hótakarót. |
|
|
- október 10 2009 21:19:32
Kedves Ica!
Örülök, hogy tetszik. A vers eredetileg 5 versszakból, soronként 5 szótagból állt, eléggé bonyolult rímképlettel. Így nagyon hosszú volt, nehézkes volt az olvasása. Ezért 3 sort összevontam egy sorrá, és a versszakokat is , rímtelen "szabadverssé"próbáltam átalakítani. Így 15 szótagszámú verssorok lettek, és a szóközök, és betűk méretének arányában egyes sorokat a vers beküldésénél lévő ablak másként tördelt, mint ahogy szerettem volna. Ezért, hogy kiférjen egy sorba a 15 szótag, írtam egybe néhány szót. (Nem hozzáértő, primitív megoldást választottam.)
Ha lehet javítani, így nézne ki a vers:
Szeptember végén
Oly csendes a táj. Hamvába rejti fényét a szilva,
virít a körte, pirul az alma, s fájától messze’
gurul a dió. A szőlő áldott, dúsan telt fürtje
erjeszti őszbe a hangulatot.
Tűnik a nyár. Még szórja melegét a Nap, de már bő
köd palástjába burkolózik a reszkető reggel.
Rozsdás falevél-raj pilleszárnyon lebegve hull le
a földre, s puhán, mint rőt takaró borul a bomló,
barna avarra. Tompul a sajgó, bús vágyakozás.
Békévé lanyhul a hő szerelem. A Nap testvéri
csókot küld kopott Föld-hitvesének, ráncos arcára
csalva mosolyt, míg öreges szemmel duzzadó felhők
bájoló táncát figyeli mélán.
A szél gyeplője kicsúszik lassan kezéből, s vágya
nyomát kutatva, vélt szégyenében vörösre pirul.
Térdet hajtva, majd nyűtt koronáját földre lerakva,
küldi halovány, fáradt sugarát szerte a tájba.
A hű természet megérti e jelt, és hozzá hajol.
Az elmúlás halk, bágyadt harangja kondul. Lágy fényét
veri az eső, dér sző rá fátylat, puha szemfedőt.
Távol dereng a téli álom, hol csillám zúzmara
csipkézi óvón a hótakarót. |
- október 10 2009 21:22:08
Köszönöm, hogy annyit dolgoztál vele. Ha előbb megnézem, hamarabb korrigáltam volna, de nem voltam "net-közelben".
Szeretettel: Ági |
- október 10 2009 23:23:54
Szia Harmat!
Nagyon szép, finom, puha színeket és szavakat használsz ebben a csodás őszi tájban...a Nap testvéri csókja, Föld-hitves...igazán eredetivé teszik az egyébként is széles körben felölelt ,általad láttatott világot...
Többször olvastam...és köszönöm az érzést, amit adtál...az elmúlás szent békességét...azt hiszem, így lenne jó....
Szeretettel
szí. |
- október 10 2009 23:27:49
nagyon szép |
- október 11 2009 20:14:25
Kedves Ica! Köszönöm a segítséget.
Kedves Szí, Mse és Scarlett! Köszönöm kedves szavaitokat.
Szeretettel: Ági |
- október 21 2009 18:54:43
Kedves Ági!
Szóhoz sem jutok a gyönyörűségtől. A bonyolult rímképletekhez nem értek... Így a tartalmat osztályzom. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
