Az est köszvényes lett, és nyöszörög,
A lomb se zsong, csak fáradtan zörög,
Mint piacon törődött vén kufár,
Ha hazatérve vacsorára vár.
Október
Színre lépett,
Már sejtjük, hogy
Utánunk is lesz élet.
A jegenye komor, de még sudár,
Holnapra drágább lesz a napsugár,
A szellő fanyarul filozofál,
Hogy milyen is volt ama régi nyár.
Október
Dérrel él,
Érezzük, hogy
Majd kemény lesz a tél.
Időben emigrált a gólyapár,
Elhagyott fészkük megszállóra vár.
A gőgös Tél, ha néha ránk üzen,
Itt van a kályha, s itt a szerelem.
Október,
Száraz ág;
Tavasszal
Újjáépül a világ.
