A fenségesen ragyogó fényb?l született,
Mégis otthonra csak a sötétben lelt,
Élete már réges-rég nem játék,
Mióta ? a legsötétebb árnyék!
Hiába küzdesz lelkedre települ,
S fölénybe mindig ? kerül!
Teljesen megfojt,
Minden t?zet elolt.
Hiába van körötted annyi ember,
Hiába tapint, néz, nem érez, nem lát,
Sötétben raboskodik lelked,
Nem látja: végez veled ez a mélységes árny.
Sötétben bolyongó szánalmas lélek vagy,
Ez az átok egyre a másvilág felé hajt.
Tetteiddel csak szenvedést, fájdalmat okozol,
Hát lelj végre örök békére: vár rád a Pokol.
