Majd egyszer, ha józan leszek, írok egy verset a szerelemről
De írok egyet mely sokkal szebb lesz annál, mit most le tudnék írni
Írok egyet a barátságról mi köztünk soha nem lesz
Majd írok, egyet a szenvedélyről mely nem hazudik a szerelemről
De írok egyet mely sokkal jobb lesz, annál mi most szívemet tépi
Írnom kell, mert muszáj, mert különben nyugtom nem lesz
Majd írok egyet a szenvedésről, ami semmit sem szól a szerelemről
De írok egyet az igazságért, ami nem hazudik, csak megtanít élni
Írhatnék a józanságról, ami célom sajna soha nem lesz
Majd írok, egyet az értelemről mi már rég nem tud a szerelemről
De írok egyet az elmúlásról, mi nevet, mert nem akar sírni
Írnom sem kell, mert szenvedésem hosszú nem lesz
