Itt ülsz ágyamnál, kíváncsian,
mint mohó kíváncsiságom,
mely egybe sodort a téren át...
Nos hát, nézd kihűlt párnám,
gyűrött hideg ráncos lepedőm,
gyújtanál rajta bíborlángot
vagy húznál fel tiszta ágyneműt
kérdező vagyok én is, akár te.
Ez a mélység tán közös otthonunk
lehetne egy szánk egy akaratunk...
A választ ki adja meg; mi magunk
egy levegővétel, egy tánc, egy lépésben
lehetnénk az Egy, utunkon válaszunk...
