Fekszem a rideg sötétben
Rég nem ülök már anyám ölében
Rég nem vár már engem haza
Teher vagyok csak egy szajha
Életem értékei mások mint neked
Sajnálom, hogy terhet jelentek
Nem jössz ki soha szerelmeimmel
Rég nem fordulok feléd megértéssel
Csak a kritikát s vádat kapom!!
Itt fekszem előtted parlagon!
Ne akkor sírj ha már késő!
Ha arcodon a gyászkendő!
Ha nem érek haza sohamár
Csak fekszem némán
Gondtalan arcom mosolyra görbűl
S odaát már nem leszek egyedül...
Ne csinálj semmi meggondolatlant!
