|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mikor későn eszmél az ember,
s szíve mint háborgó tenger,
felébred benne az élet vágya,
az igazi társra rátalálva.
Elkéstem s lekéstem életem,
csak az álom mi maradt énnekem.
A hangod mely mindíg oly távoli,
s az idő míg újra hallom, messze, de pokoli.
Arcod megsimítni kezed fogni,
a nap alatt nem lehet,
csak szelíd éjszakán s mint szelíd képzelet.
Eddig éltem álomban, s most, hogy megláttam a napot,
csak azért vágyok a sötétre, míg alszok mindent megkapok.
Ha reámtör a sírás már azt sem titkolom,
szívem elédöntöm ez lelki oltalom.
Félek elveszítlek, bár nem vagyunk egymásé,
Éltetőm vagy nekem, mint nap a fáké.
Kimondtad, elhiszem, de nehéz elviselni,
s ha csak két nap lenne is az élet,
boldogan és sírva fog az telni. |
|
|
- október 13 2009 14:25:38
Kedves Hidalgó!
Gyönyörű szerelmes verset olvastam, csak mindössze annyi a megjegyzésem, hogy néhol még szükség lett volna vesszőre, hogy még tökéletesebb legyen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 21 2009 19:36:51
Gyönyörű. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
