Mikor a szeretet megfájdul
Egy könnycsepp kicsordul
Szem gödréből előbukik most
Arcra só tócsát ont
Fekete seprűi a szemnek
Elázottak lesznek
Pajkos vággyal továbbgurul a könny
Mert az arcon nincs göröngy
De forró pír hatja át
Mikor észleli a könny játékát
A száj sarkához érve
Szomjasan nyúl a nyelv feléje
De mivel hogy sós a mivolta
Az erősödő kint csak fokozza
Lefelé pereg, állba kapaszkodva
Belezuhanva a szakadékba
Nyak tövén lóg már fáradtan
Illatát szívja bágyadtan
Megálló- a kulcscsont még övé
Majd lehelet szárítja semmivé…
