Az én kis odúm öreges, gyéren kivilágított,
Kandallómból a tűz, vörösrézként, nyelvet nyújt felém,
Körhintaként forgolódik,
Polírozott bútoromon fénye csillog,
Hozzá csak a kulcs hiányzott, a bútor zárva volt ...
Kulcsát itt őrzöm szívem rejtekén.
Érdekes, mintha álmodnék ...
Titkos mélyedés e kulcsnak a helye.
S egy mozzanat, mintha távolból üzenne,
Egy öreges kis otthon ... talán az ószülőké ....
Ők is jártak erre.
Most, úgy érzem egyszerűen eltűnt a meleg ...
Szülők, a kulcs, ölelések, ajándékok örökre elmentek.
Oly bús és rideg így a Karácsony ...
Elgondolkodva merengek,
Könnyes szemmel kérdem halkan:
Ides, mere menjek?
