Egy csillag ég
Fejem felett,
Igézi rég
A lelkemet,
Álmaimat
Köré szövöm,
Fényzuhatag
Ver, vad öröm.
Hozzám soha
Le nem hajolt,
Ég csillaga,
Oly messze volt,
Mindenre vak
Égő szemem,
Bámulta csak,
Reménytelen.
Nem kérdezem a versed hogyan és miért született. Mondhatom kedves jó kis vers. Jó,kedves, de érzem a gondolatok mit a múltkor írtam elő jönnek. Bocs a versed tetszik csak az nem amit érzek a versed hangulatába nem. Üdvözlettel: Zeta
reitinger jolan - október 17 2009 09:15:47
Köszönöm soraitokat.
Zeta!
Ezt a verset már régebben írtam, rendezgetem papírkáimat és onnan került elő, gondoltam megosztom veletek.
Dalos!
Örülök, hogy megállásra kényszerültél. A versek többnyire azért születnek, többek között, hogy gondolkodásra bírják az olvasót, ha ezt sikerült elérnem akkor jó.
Úgy látom, hogy tudsz olvasni versül, ez meg nekem tetszik
Joli
Maryam - október 17 2009 12:02:13
Nagyon szép...titokzatos, megfoghatatlan...
Sancho - október 17 2009 16:13:10
jolnakam kedves!
Most elgondolkoztattál, de aztán ráeszméltem mondandód lényegére.
De a remény hal meg legutoljára
Grt. Sancho