Kettétört szívvel
nézek a végtelenbe,
reménytelenség sugara
csillan a fellegekbe.
Lehetetlen-közelit álmodok:
- így élem életem -
Veled kézen fogva
őszi esőben lépkedem.
Mint zizegő falevél
törik szét lábam alatt,
úgy töri szét a valóság
álmaimat.
Soha el nem múló
boldog évek,
melyek csak álmaimban
és lelkemben élnek.
Amiről eddig csak
álmodott szívem,
az néhány percre
valóság lett hirtelen.
De olyan ez,
mint kergetni délibábot:
szertefoszlanak
a lehetetlen-közeli álmok.
És én itt állok,
várok a végtelenre:
hogy újra enyém légy
egy percre.
Dunaharaszti, 2007. november 30.
Átszerkesztve: 2009. január 17.
