|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Odakint tél, s én ülök a szobámban,
Ábrándozva, bóbiskolva, boldogan.
A Nap rám kacsint szenderegve,
Ahogy a távolba révedek elmerengve.
A múltamon tűnődök, honnan indultam,
S, hogy eddigi utamon hová jutottam.
Olykor támasz voltam, öleltem, szerettem,
Mindent megtettem, mi jót csak tehettem.
Nem egyszer csaltam, loptam, s néha hazudtam,
Volt, hogy Angyal szárnyakat csonkítottam.
És mikor nap végén rám borult az este,
Rémálmom hangját az éjszaka eltemette.
S ha valaki meghallotta, hogy sikoltottam,
Ellöktem, óbégattam, s félve elfutottam.
Egy csodás reggelen aztán felébredtem,
Gyönyörű hangok suttogtak kedvesen.
És tudtam az Élet odakint várja,
Hogy számtalan csodáját végre elém tárja.
Rám várt, ragyogón, hát nem ellenkeztem,
Kezem, újra vezető kezébe tettem.
S most a távolba révedek elmerengve,
Majd a Holdra kacsintok szenderegve.
Odakint tél, s én ülök a szobámban
Odakint tél, de bennem örökké nyár van… |
|
|
- október 19 2009 14:24:11
Kedves Laci!Szépek az ellentétek....nagyon tetszik a versed... gratulálok... üdv...duma... |
- október 19 2009 14:26:17
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket...
Laci |
- október 19 2009 16:06:05
Rég nem látott vendég, szép verset hoztál.
Ahogy múlik az idő feletted, érettebbek verseid.
Kivánom legyen örök nyár szívedben.
Szeretettel Joli |
- október 19 2009 16:09:28
Köszönöm!
Igyekszem...
Úgy tervezem nem nagyon engedem be a telet...
Laci |
- október 20 2009 22:52:51
Tetszett a versed. Az optimizmus benne, az figyelemre méltó. Jó a felépítése is. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
