Míg merengek,
még melenget,
simogatja arcomat,
de már nem hevít a nap –
érintésbe hűlt a láz.
Árnyékra vetülő gyász
fénye rejtőzni beoson
szél ritmusán az ablakon,
és nesztelenül lebeg
a parkettacsík felett –
bájos-álmos ez a tánc.
Halvány rajzként sejlő ránc
sír pillantásaim mögött,
hová a régmúlt költözött,
mely melenget,
míg merengek.
