|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sötétben gyertya nélkül
Majd egyszer mindenkit ellep a bú köde
Melyre majd csapongó, ádáz magány száll re.
Betakar, beborít, felőrlő teljesen
Egy halott rózsás csókot nyom rád édesen.
Elhagy a magány is, és oly egyedül vagy
Mint a kopár égen az esthajnalcsillag.
Nincs neked senki, senki rád mosolyogjon,
Bíztasson, segítsen, akár felkaroljon.
Görbe magány, körötted egy nyűgös sarok
Nekidőlsz, másra se jó, csak megtámasszon.
Dohos levegőbe egyedül szagolsz be
Könyörögve kéred, ennek legyen vége.
Álmos szemedbe fény kerül, mert gyertya gyúl
Emberhad jő, és élő-holt is felvidul.
Bambán mosolyogsz rájuk, hisz megannyi arc,
Majd hátat fordítanak, sötét van, kudarc.
2009. 10. 20.
|
|
|
- október 21 2009 11:04:12
Kedves Szabiolcs!
Azt gondolom én is, hogy amikor a magány is elhagy bennünket, akkor vagyunk igazán magányosak.
Néha-néha felcsillan a remény, s úgy érezzük, érkezik a segítség emberek képében, de gyakran megesik, hogy hátat fordítanak akkor, amikor éppen szükség lenne rájuk. Átérezhető versed mondanivalója, ami nagyon sokszor valóságos!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 22 2009 17:00:16
A pesszimizmus nem jó tanácsadó, magamról tudom.
Szomorú.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
