Markolom a csendet… hiányod hasztalan
Emlékcseppjei itatják szomjas ajkamat
Magamba hiszlek, belesimulsz perceimbe
Mint égő fájdalom feltépett sebeimbe.
Tükröm vagy, tükröd vagyok…
Az elmúlás gyűrt redői közt kereslek
Magamba áslak, végleg eltemetlek
Pergő homokszem vagy ujjaim között
A lélekmagány testembe költözött.
Szemembe hunylak, szemedbe hunysz…
Csendlepelbe bújva virraszt a gondolat
Ki nem mondott szavakkal keresem a hangokat
Égbe kiáltok, s köröttem, feljajdul a lég
Mely ólomként zúdulva visszahull belém.
Fájdalmam vagy, fájdalmad vagyok…
Összehazudott világ tépi fáradt ajkamat
Kimondanálak, de nincsenek szavak
Hát mondj ki Te, vagy végleg tarts magadban
Titkom vagy, titkod maradtam
