Törékeny üvegpercek szilánkjai csillannak
Az idő végtelen tengerén
Tenyeremmel pillanatot merítek belőle
Mélyre nyúlok,, s fájón elmerengek képzetem peremén.
Még akkor is, ha felsértett kezemben tartalak
S szavaid, húsomból vért serkentenek
Még akkor is, ha tünékeny lélek-árnyad
Csak néma perceket oldozott fel bennem.
Megfakult múltcseppek fúlnak a holnapba
Mint hulló virágszirom tarlóra vetélve
Gyere, pihenj meg mellettem kedves
Álom-ágyat vetek neked a mezők végtelenjére.
S míg belém kuporodik az est méla szárnya
Fojtott tüzedben remegő vágy vagyok
Még akkor is magamban tartalak
Ha utolsó kilehelt sóhaj vagy ajkamon.
gyula1948 - október 23 2009 15:37:54
Nagyon szép lett.
szoszircsi - október 24 2009 00:38:00
Hmmm...ez az amikor birtoklunk....azt hiszem, még ha csak érzéseket is...mert vannak dolgok, amik kellenek, akkor is, amikor a józan ész már rég mást súg...
Gyönyörű, egyéni képek teszik még érzelem gazdagabbá, -mint amilyen egyébként is süt a soraidból...
Nekem felülmúlhatatlan...
szí.
vali75 - október 24 2009 07:22:18
Kedves Maryam!
Csodálatosan szép érzések,nagyon tetszett a versed!Gratulálok!Szeretettel:Vali.
reitinger jolan - október 24 2009 08:55:47
Kedves Maryam!
Számomra valahol ilyen egy komplett vers.
Gratulálok.
Szeretettel Joli
rea - október 24 2009 16:19:10
Kedves Maryam!
Felülmúlhatatlan!Csodálatos!!Hosszan sorolhatnám a jelzőket,de nem teszem!Gratulálok!!
Szeretettel:Rea
Sancho - október 25 2009 07:51:15
Maryam kedves!
Még jó hogy vissza szoktam olvasni a letűnt oldalakat, mert ugye olykor csak peregnek, peregnek lefelé.
Rátaláltam szép versedre, ami igazán komplett.
Gyönyör érzések, szépen kifejezve. Elismerésem
Grt. Sancho
