Állok és bámulok csodálkozó szemekkel,
mert tér és idő közé zárni nem tudlak.
Így inkább magamba zárlak.
Kiolvaslak mindenből, mindenkiből,
kicsiből, nagyból, vadból, szelídből.
Térdre rogyóból,
zsibbadó ajakból,
repülő verébből.
Tehetetlen sorsokból,
ezernyi veszélyből,
ami magába rántja
a lelkeket.
És habzsolja azt
mi emberré tesz.
Mert hiányod is
rád mutat.
Nincs nélküled értelme:
a jónak,
a szónak.
A végtelenbe
lebegő végesnek.
Az egész
másodperc mutatón
függő
életnek.
Peszmegne Baricz Agnes - October 24 2009 08:46:38
Kedves Cseba!
Régen jártam nálad és most örülök, hogy idetévedtem. Valóban, nincs értelme Nélküle.
Köszönöm Neked ezt a verset.
Szeretettel:Ági
cseba - October 24 2009 08:50:59
Sajnos az idő korlátok közé zár engem... És a munkám miatt nem volt időm írni. De jó újra itt! És nagyon örülök, hogy olvastad.
Köszönöm: cseba
reitinger jolan - October 24 2009 09:07:00
Kedves Cseba!
Érzéseidet mélyen tükröző versedhez gratulálok.
-Minden veled szembe jövő mosolyában is ott bújkál az ő mosolya -
Szeretettel Joli
cseba - October 24 2009 09:10:04
Igen igen ott bujkál... DE az igazán erős kötödés mégis ha dolgokban való hiányába is őt fedezzük fel...
És a munkám miatt nem volt időm írni. De jó újra itt! És nagyon örülök, hogy olvastad.
DE az igazán erős kötödés mégis ha dolgokban való hiányába is őt fedezzük fel...
