A szerelem tengerében fürödtem,
lágyan ringatózva a napfényben.
Ajkamat boldog szavak itatták,
és temérdek csók, amit te adtál.
Egymás karjaiban nem létezett más,
csak a mérhetetlen nagy boldogság.
Túl szép volt...
Hirtelen beborult az ég,
s lelkemen úrrá lett a sötétség.
Így ért véget egy szép álom.
Egy pillanat, s minden megváltozott.
A csókokat könny váltotta fel,
s szólt egy hang: valakinek mennie kell.
Túl szép volt...
Ezüst bársonyt szórt az éj,
csillagokban úszott a fekete ég.
A távolban egy kasza pengéje csillant,
s kihunyt a legnagyobb fényes csillag.
Túl szép volt...
Testem-lelkem most feketébe öltözik,
lelke a mennybe költözik.
Öt fiút szült ő,
és nem létezett oly nagy erő,
amitől gyengébb lett volna,
ám ez minden halandó sorsa.
Túl szép volt...
Apák, fiuk, unokák
mind az ő lelkét gyászolják,
ahol fekete tenger sír egy koporsónál,
rá már csak boldogság vár.
Sírján száz koszorú tündököl majd,
de soha nem feledjük el azt,
