Felh?ket felsebz?
szirtekre vágyom,
hol csend ?rzi
a megfagyott id?t,
s csak állni
a szél jégostorában,
emléked beszívni,
mint ritka leveg?t.
Ha nevedet rebegve
kékül a szám,
mikor gyilkolni készül
oxigén hiány,
csak át kell lépnem
a szikla peremen
létemet tartó
apró szigeten,
s vágyott zuhanásom
máris kezd?dhet el,
melynek végén
az Isten felemel.
Maryam - szeptember 07 2007 16:57:03
Nagyon szomorú, mégis szókapcsolataiban felülmúlhatatlan a versed. Ha megtetted ezt a hosszú, göröngyös utat a szirt csúcsára, nem szabad feladnod.
