Éber álmok tengere, vágyak éjjele,
Rég volt mesék, szavak, álmok: ég vele.
Elszavalt imák, késő szerelmek hiába,
Ki az ki hallgat holmi jelentéktelen szavára.
Ki az kinek élete semmitől teljes,
Kinek élete boldogság okozta öröm hiába keserves.
Talán létezik, talán elveszett ki igaz suttogja álmaink,
Elhozza töretlen vágyaink.
Ki az ki nélkül végtelen az mi véges,
Titkok, életek jövője, vég: félelmetes.
Csukott ajkaknak ezer szava,
Hervadt virágok édes illata.
Kevés de mégis végtelen édes öröm mi bennem él,
S bármeddig is, bármeddig még most is, még mindig örökkön bennem él.
