|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mikor elmentél, úgy éreztem
Ez ki sem bírható.
Annyira fájt a hiányod,
El nem mondható.
Azóta eltelt két év,
Az idő hogy szalad.
Talán már szűnik a fájdalom.
S nyugalmat találok, vigaszt.
Időnként még álmodom veled.
S velem vagy mint rég.
Aztán felébredek, és rájövök.
Ez már csak egy álomkép.
Most már tudom, menned kellett.
Csak az fáj, miért így?
Szívszorongató volt látni,
A szenvedésed, és a kínt.
Nem panaszkodtál sosem.
Pedig nehéz, nagyon nehéz lehetett.
Csak azt remélem, kicsit könnyebb volt,
mig melletted voltam, s fogtam a kezed.
Drága anyucikám, a szeretetem.
Irántad, sosem múlik el.
Az angyalok vigyázzák lépted.
Míg élek, te mindig a szívemben leszel.
2009.10.15. Korin
|
|
|
- október 31 2009 10:42:35
Nagyon szép a versed. Tetszett. Hát anya csak egy lehet. Üdv Kormi |
- október 31 2009 19:54:32
Kedves Korin!
Könnycseppeket csaltál szemembe, versed gyönyörű, mondanivalód fantasztikus érzelmet közvetít.
üdv.gufi |
- november 01 2009 08:35:17
Köszönöm nektek a hozzászólást, a dicsérő szavakat.
Eltelt már két év, de még most is, zokogva írtam e sorokat.
Ő mindig a szívemben fog élni.
Szeretettel, korin |
- november 07 2009 20:32:08
Kedves Korin!
Könnyek nélkül nem tudtam végigolvasni a versedet.Az emléke mindörökké veled marad,szívedben ott él mindörökké!
Szeretettel:Vali. |
- november 10 2009 13:58:50
Sziasztok.Köszönöm nektek a megértést, a szép szavakat.Igen eltelt 2 év, de zokogva írtam a verset.
Az ember tisztában van vele, ez az élet rendje , egyszer elmegyünk.De ő szegény kínlódva, rákban halt meg, és ezért is fáj annyira.
Értelmetlen halál.! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
