Véget ért egy szép álom,
S én bánom.
Összetört hógömbbe zárt világom.
Mint összetört szilánkok a földön,
További életem úgy töltöm.
Darabokra összetörve,
Egy kupacba összehordva,
Lábaktól megtiporva.
Apró csillámokként szállok a széllel,
S többé már nem önt el a kétely,
Hisz most már tudom,
Nem létezem többé.
