Egy lány nyitott be a helyiségbe
Homályos tekintettel nézett körül
Nem észlelhette az emberek közönyét
Csak a meleget, s levette köpenyét
Langyos levegő borzongatta, örült
Érzelme tükröződött szemébe
Hirtelen valakit most érzékelt
A másik is magának választotta
E két tekintet lágyan simult egymásba
Hosszú keresés után egy pillantásba
A pillanat őket fogva tartotta
Üzenetükkel egy csepp útra kelt
Vizes hajból haladt arcon, nyakon
Potty, dermedt mellbimbóról a padlóra
Tovább csúszott, zihált, vitte a szenvedély
Koszos cipőről vádlira fel- jöjj, ne félj!
Térdkalácson ülve- állj meg egy szóra!
Érzi a test szomját, a vágyakon
Egy másik mellkason lihegett már,
Szőrzet cirógatta a vándorcseppet
A borostás állra már fáradtan szökik
A kis csepp végül címzettjéhez érkezik
Érzelmi kavalkádtól forróvá lett
Kézben pihenve, szól a vallomás…
