Puha földes úton, lassan lépkedek,
Hullnak az útra elsárgult levelek.
Reccsen a száraz ág, hangosan törik,
Szemembe megint, egy könnycsepp szökik.
A holtak országában járok
Különös csend van; és én csak várok!
Lassan feleszmélek, a múlt halványan dereng,
Megkopott fejfára esik tekintetem.
Itt nyugszik Ő; kit sosem feledek,
Melegség járja át, fagyos testemet.
Több éve már, mégis fáj nagyon!
Mikor rá gondolok, arcomon könny csorog.
Ő volt nekem a minden! A mamám!
Most is hallom belül, hívogató szavát!
Emléke átölel; Nagyon szerettem!
Fejfáját simítva, sírok csendesen.
Nem ment végleg el, itt van most is velem!
Érzem, hogy simogat, lágyan átölel.
Gyertyát gyújtok most, halk imát mondok,
Hiszek egy Istenben! Tudom; Te is hallod!
