Arcomba csap a nyári zápor,
Hajamból, vállamon zuhatag ficánkol
kedvesem karjára, és ő állja a vízesést.
Szánk csókokban forr össze,
az eső hosszú szemű gyöngye
Szempillánkon megakad;
egy pillanat, és arcunkról szánkba gördül.
A hosszú, forró tea ízű csók után,
eső függöny áll közénk csupán.
És a sötét felhőhab között tarka villám cikáz.
Hangja csattogva remegteti házak ablakát.
Az angyalát! Az ingünk testünkre simul,
bőrünk hűl, de szívünk újra lángra gyúl,
és kacagva, kocogunk az égiháború alatt.
Sancho - november 04 2009 08:04:02
marica mama kedves!
De szép szerelmet vágyó sorok ezek, pillanata csupán az életnek, mint a vízcsepp élete fentről, míg le nem zuhan és egybeolvad a többivel.
Az utolsó v.szakban némi erotikus 'vízjeleket' fedeztem fel, mm.
Grt. Sancho
winston - november 04 2009 18:44:42
szép volt a pillanat
heaven - november 07 2009 10:20:42
Szép versedhez gratulálok Marica mama!
vali75 - november 07 2009 20:06:56
Szia Marica mama!
Versed nagyon tetszett!Szeretettel:Vali
Sancho
