Látom, hogy sírsz, látom bánatod,
De értsd meg, a múltat nem bánhatod.
Az érzés fáj, mi könnyet csal szemedbe,
S papírzsepik tengerébe temetve
Siratod azt, ki nem érdemel téged,
S ki régebben elrabolta a szíved.
De ő már a múlt, csak egy kopott emlék.
Töröld meg a szemed! Jobban tennéd,
Ha elfelejtenéd a bajokat,
ÉS keresnél jobb jövőt, szebb álmokat.
Sancho
