Alszol! Nézem az arcod, mily édes, mikor alszol!
Nem, rossz a gondolat, mindig szép, nem, csak ha alszol!
Bár most, rajt a megnyugvás, az angyali csend, az összes álmodás,
Itt vagy velem, lehet álmodban közelebb, s mit látsz, számodra oly csodás!
Szeretve nézlek, megjelenik arcodon egy lágy mosoly,
Tán most látsz csodát, mit élet tán sosem ád,
Oh, de ne tedd, eltűnik arcod bársonyán!
Kérve kérlek, jöjj vissza, te örömöt adó mosoly!
Mintha meghallaná a sors, vagy szíved rejteke,
Ajkad lágy pihéje lassan megremeg,
S újra ott van, szép álmod, mit vágyad rejteget!
Örökké ezt nézném e számomra csodás arcot,
Melyen az élet, már számos nyomot hagyott!
Súgom neki, ennek a csodás mosolynak,
Ne hagyd itt, légy vele nap, mint nap!
Nem kérek mást a sorstól, ne szabadulj e mosolytól,
Az álmok szépségei váltsanak meg a gondoktól!
Bár én adhatnám neked az álmokat,
Oly szépeket, mit szívem válogat!
Szeretlek és nem csak az álmodban!
|
|
