|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Apám évente, rendjemód telente
kis katrocot eszkábált, szűkre szegve,
úgy valahogy, hogy kerüljek gyanút,
meg hogy elférjen benn egy lúdnyi lúd.
Ez megesett. Fedett helyet találtak
az egyszemélyes hizlaló karámnak,
és feledve a gágigáló gőgöt,
az egyszem liba belepréselődött,
s mert anyám nyakát lába közé vonta,
csak gömbölyödött. Láthatón. Naponta.
És tömte, húzta hosszú nyakatáját,
megpattintva két ujjával a száját,
az íves útra nagy biztatás kellett
a vízben ázott kukoricaszemnek,
a jelölt hagyta. Szinte kedvvel nyögte,
hogy kvártélyoztak a szemek a bögybe.
Telt-múlt idő. Két-három hét is bírta,
hogy merül el a nyeszlett hús a zsírba,
úgy karácsonytájt még valami történt,
nem hívtak oda – odaszöktem önként,
a látomástól most is tart a lelkem,
kis hittanosként Istent bepereltem,
mert kimaradt a tízparancsolatból,
hogy spriccel ki a lúd a libanyakból,
de megemlékszem, ahogyan az este
a holtig félő gyereket kereste,
hisz ma is nyelvem széle-hosszán érzem,
hogy azt sütötte anyám egész évben.
|
|
|
- november 08 2009 13:17:03
Szép visszaemlékezés a libatömésre. Ma már ezt sem lehet, mert a környezetvédők szerint fájdalmat okozunk a libáknak.
Szeretettel Joli |
- november 08 2009 20:04:17
Jóhumorú írás és emlékező!
Nem a környezetvédők - állatvédők, és a tudósítások hamisak, a helyszinek hamisítottak, a filmek beállítottak!
Ezek a globalizmus vadhajtásai, mert a céljuk nem az állatok kímélése, állatjogok védelme! -AZ EGÉSZ KIZÁRÓLAG A KONKURRENCIAHARCRÓL, LEJÁRATÁSRÓL, PIACSZERZÉSRŐL SZÓL!
Eme kitérő után, vissza a vershez, eredeti hangnak számít, a nagy elődök fonalát veszi fel... (akár Petőfi is így fordult be a konyhába...)
Nincs benne jelzőhalmozás (nem habos, ahogy a kritikusok mondanák) - és nem úszik a "rózsaszínben"! |
- november 08 2009 20:34:24
Igazi vidéki hangulatú, jó kis vers. |
- november 08 2009 20:44:52
Szép emlékek, nekem is nosztalgia!
Akik ezt nem értik, azokat az én sulimban "sötét zöldeknek nevezik!
Üdv |
- november 09 2009 10:02:16
Kedves Mityka!
Bárki is legyél - nem tudom a valódi nevedet -, de az biztos, hogy nagyon élethűen írtad le a libatöméssel (hízlalással) kapcsolatos gyermekkori élményedet. Gyermekként én is sok hasonló élményt átéltem, többek között a libatöméstől kezdve a házinyűl leütésén és megnyúzásán keresztül sajnos még a macskaakasztásig is, amiket magam sem tudok soha elfeledni. A katroc, felénk is katroc volt, így hívták népiesen.
Ha háziállatokkal kapcslatosan olvasok prózát vagy verset, akkor mostanában mindig megjegyzem, hogy örülök, hogy ma már nincsenek tyúkocskáim és kakaskáim, akiknek a nyakát el kellene vágnom. Igaz, hogy ezt helyettem megteszik mások, - mert hiszen másként nem fogyaszthatnánk a húsukat -, de én nem teszem többé, (már van néhány éve).
Hát így egyen az ember (ilyen érzésekkel) finom libasültet!
Versedhez gratulálok egyébként!
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
- november 10 2009 15:59:44
Nyomok rá egy tizest!
A libazsírt is szeretem.
g |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
