hirtelen felmerült a kérdés ma bennem
vajon mi lehet az amiért ennyire szeretlek
kutattam az okát jó hosszú ideig
de a válaszok közt egyik sem igazi
lehunytam a szemem és elképzeltelek
ahogy ott álsz előttem szerelmesen
gyönyörű szemeid vágyódva néznek rám
bennük tűz ég és résnyire nyílik a száj
két karod átkarol gyengéden és féltőn
és amikor felnézek rád kérdőn
férfit látok benned erőset és bátrat
ki bár bizonytalan még a világban
benne a világ minden kincse rejtve
és csak arra vár hogy valaki megfejtse
hogy e rejtett érték felszínre törjön
és körülötted minden rosszat eltöröljön
kell még egy kis idő és kell a szándék
hogy az út lehessen maga az ajándék
lelkedbe bújva látom mégis benned
és hiszem hogy tudod mit kell tenned
a válaszok most oly hirtelen születnek
amiért ilyen vagy én csak azért szeretlek
Holdsugar - november 09 2009 13:10:15
Kedves Wmoncs!
Szép vallomást írtál.
A legtöbb amiért szerethetünk valakit, az pont ő maga, ahogy ezt költőien megfogalmaztad:
"amiért ilyen vagy én csak azért szeretlek..."
Tetszett a versed.
Üdv: Holdsugár
korin - november 12 2009 15:45:38
Ezt nagyon -nagyon szépen fogalmaztad meg.
Hiszen ha valakit szeretünk, önmagáért szeretjük, s azért amik mi lehetünk melette.
Nekem nagyon tetszik a versed.
Szeretettel,Korin
heaven - november 12 2009 16:58:15
Szép versedhez gartulálok.
Úgy látom te sem sokat törődsz az írásjelekkel.
