Csillag voltam, ezüst köntösbe takargatva,
Gondtalan mosollyal ragyogtam a világra.
Alattam a szép táj, mindig visszanevetett,
Míg vándorutam az éjösvényen vezetett.
Aztán, fényem felfalta az éjszaka szája,
És elfordult tőlem a lent-vidék orcája.
A jéghideg reménytelenség megtaszított,
Az éj ébenszínű vásznáról leszakított.
Ezüst csillag voltam – most hullócsillag vagyok,
S ha földet érek egyszer, talán, meg is halok.
Hullocsillag - november 10 2009 20:46:14
Elhagytak - immár másodszor, egy másikért. És azért vagyok letörve igazán, mert aki most szakított velem, adott egy hete még egy esélyt, de kiderült, nem gondolta komolyan, a hétvégén pedig mégis újra elhagyott... és az a szomorú, hogy nem tudott egyedül dönteni, hanem az exlegjobb barátom unszolta erre - aki mellesleg beleszeretett, és útban voltam neki.
heaven - november 12 2009 17:49:38
Fel a fejjel! Néha járunk így, de legalább óvatosabbak leszünk..
