|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
In memoriam 2006
„szégyenen és gyalázaton keresztül az erényhez…”
(Apáczai Csere János)
Visz az Út.
Festetlen gondok szöknek tarkómra,
Glóbuszunk fájása fejemre tülepszik,
December derét hinti szöghajamra,
Zsoltárom a rút világra haragszik.
Lettem volna bár proli csóró,
Más asszony csókját lopó,
Lator, ki eladta énjét,
Ki ördögnél veszi fel bérét.
Vagy hazug politikus,
Piacon bóvlit áruló fiskus,
Moliere-i fösvény, irigy,
Vörösmartys ármány, Mirigy.
Hej, a szőlő is elaszik ősszel,
Mikor cudar szelek szállnak széjjel,
Libabőrös karom kapaszkodik,
Testem lelkemmel tavaszért marakodik.
Visz az Út.
Mikor érek rá szeretteimmel lenni?
Mikor már leszakadnak ajkamról a szavak?
Mikor összefolynak cunamivá, a jó s rossz malaszttá?
Álljak a strázsán?
Új Út, új Érintés, új Ölelés?
Ne ordíts, ne hivalkodj,
Csélcsap ügyeket ne forszírozz,
Ne adj senkinek, de adj mindenkinek!
Visz az Út.
Beteg vagyok, dolgozni vágyom,
Hiányzik az iskola, kollégák kézfogása,
Diáksereg szeme ragyogása,
A meleg otthon is, szeretteim hangja,
Édesanyám főztje, kávéja, csókja, simogatása,
Gyermekeim tisztelete, tudásszomja, mosolya
Balzsam lelkemre.
Szégyenen és gyalázaton keresztül az erényhez
Visz az Út,
S lesz katarzis piciny kis szobában,
Piciny kis lelkekben, ha a jó Isten
Soha el nem hagy, s velünk van.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 15. kedd,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
